2008. november 1., szombat   Ha valakinek problémája lenne a jelenlegi pénzügyi válság megértésével, a következő sorok segíthetnek: Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdő- ben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni. A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért." A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket,és megvették az összes majmot. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt. Isten hozott a Wall Streeten... ezt jomelo írta [14:40]

2008. október 21., kedd Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják, hogyan éljenek.  Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük. Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége a szórakozásuknak. Boldogok, akik meg tudják kü1önböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé. Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra. Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosok. Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkü1özhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői. Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak is, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.                                  ' Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak. Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. (Dr. Gyökössy Endre) ezt jomelo írta [20:43]

2008. szeptember 30., kedd  Levél Nemecsek Ernőnek 100. születésnapja alkalmából (2008. szeptembere)   Szia Ernő!   Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd - bizonyos Molnár Ferenc - megállította feletted az égen a mulandóság napját.   Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.   Te, Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.   Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy - élt 30 évet.   Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már az úgynevezett a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odatereltékWeiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.    Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps.   Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett, lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak.   Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.   Na és a Csónakos. Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfredban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé Ferencváros!   Te, Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghalni, mint felnőni, és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?    Haza, haza - nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról - persze nem az igazi nevükön - hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?   Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG, meg, hogy BARÁTSÁG, BÁTORSÁG, BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint ot, pedig ez a te születésnapod. Köszönöm neked.   Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!   Tisztelettel   Geszti Péter ezt jomelo írta [19:18]

2008. szeptember 22., hétfő Egy férfi tollából... Ahogy öregszem, egyre inkább a 40 feletti nőket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért: Egy 40 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: mire gondolsz, drágám?" Fütyül rá, mire gondolsz. Ha egy 40 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot. Egy negyvenen túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől. Kevés olyan 40 feletti nő akad, akit érdekel, hogy  mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel. A nőknek 40 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy  megúszhatják. Az  idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést. 40 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha  partnere van, mert nem bízik meg a fickóban. Egy negyvenen túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el őt. A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 40 feletti nőnek sosem kell meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja. Egy 40 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról. Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 40 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai. Az  idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük. Igen, számtalan okból dicsőíthetjük a negyvenen túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 40 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 22 éves kis pincérlánnyal az oldalán. Hölgyeim, elnézést kérek érte. És minden olyan férfinak, aki azt mondja: "Miért vegyek meg egy egész tehenet, amikor csak tejet akarok inni", üzenem, hogy változnak az idők. Manapság a nők 80%-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert a nők is rájöttek, hogy nem érdemes megvenni egy egész disznót azért a kis kolbászért... ezt jomelo írta [16:51]

2008. augusztus 28., csütörtök Egy halálos beteg dél-amerikai nő gondolatai, a 2008-as Agykontroll Fesztivál dala.   Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Hangot és beszédet, a gondolatnak formát Hogy kérdezzek s feleljek, egyenes utat leljek Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt A lélektől lélekig elérő szeretet útját   Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Figyelmet a csendre és a hangra hallást Hogy hallhassak éji neszt, madár dalt, rikoltást Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását S szeretőmnek élettel telt, zengő hangját   Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Fényt a két szememnek s bele éles látást Hogy felismerhessek feketét, fehéret A magas égről a benne rengő csillag tengert S az emberek tömegéről Téged, az Egyetlent   Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást S azt, mi megmér, megrostál: szót, szándékot, tettet A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már   Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál Inaimba iramot, lábaimba járást Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegy vidéket Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet Hogy végre házadba , tehozzád, hazatérjek   Köszönöm az életet! Köszönöm élet! ezt jomelo írta [20:52]

2007. szeptember 21., péntek Nagyon sokan jöttek el a bemutatóra. Még pótszékeket is kellett hozni. Jó volt - mint mindig - a Belső utazáshoz való kötödésemről beszélni. Ez különösen így van, azóta, hogy dr. Hamer Új Medicinájának alapjait megismertem. A két dolog hihetetlenül kiegészíti egymást.   ezt jomelo írta [10:08]   Tegnap lefekvés előtt a távirányítot nyomogatva, az M1-en ragadtam. Polcz Alaine halála alkalmából levetítettek egy 2003-ban felvett beszélgetést. Az eredetit is láttam, és már akkor is ittam minden szavát. Most, hogy meghalt még nagyobb hatással volt rám ennek az asszonynak a kisugárzása, amely a lényében élő szeretetből fakad. Innen volt bátorsága nyiltan arról beszélni, ami elől egy életen át bújkálunk, a halálról. Az, hogy négy éve saját halálára való készülődéséről beszélt, azt mindegyikünknek példaként kéne kezelnünk.   ezt jomelo írta [9:54]

2007. szeptember 17., hétfő Már rég írtam, pedig lett volna mit. Most éppen a Prosztata Világnap városligeti rendezvényéről. Szombaton több mint 600 férfi jelentkezett szűrésre. Egy részüket a felesége kisérte el. Tisztelem Őket ezért. A Rákbetegek Országos Szövetségében a Prosztata Betegek és Gyógyultak csoportjához gyakran a prosztata gondokkal köszködő férfiak párjai fordulnak. Sajnos a férfiak többsége nincs tisztában azzal, hogy egy radikális prosztata eltávolító műtét mennyire rontja az életminőséget. Írtóznak a vizsgálattól, amikor nem teszik a mérleg egyik serpenyőjébe  a pár másodperces kellemetlenséget és a másikba a vizelet és széklet visszatartási gondokat, az impotenciáról nem is beszélve. A legfontosabb megelőző feladat a daganatot okozó lelki traumák megkeresése és feloldása. Én erre a Belső utazás módszerét találtam, amely igen sokat jelentett és jelent számomra. Most szeptember 20-án tartunk egy rövid ismertetést az "utazásról" a TulipIn Hotelben az Üllői úton (94-98) 18:30-kor. Gyertek el és utána olvassátok el Brandon Bays Belső utazás c. könyvét. ezt jomelo írta [15:40]

2006. december 20., szerda Händel oratóriumát hallgatva kell e jobb ráhangolódás karácsonyra. A Zeneakadémia épületének patinás hangulata és akusztikája megtette a magáét. A Rádió Kórusról nem is beszélve. Különösen akkor csodálatosak, amikor olyan kiemelkedő karmester áll előttük, mint Helmuth Rilling. Ez az ősz, törékeny embernek a stílus ismerete, és kisugárzása határozta meg a koncert légkörét. Szerencsém volt, mert nem voltam fáradt ahhoz, hogy ennek a barokk zenének minden mélységét és "fodrát" átérezzem. Kevés ilyen oratórium van, amelyben ennyi "slágert" hallhatunk. A leghíresebb Halleluja tétel aztán teljesen elvarázsolt. Megrezgette minden idegszálamat. Olyan érzésem volt, mintha egy spirálban mozgó lift húzott volna fel az égbe. Örültem, hogy fiaim  velem voltak.  ezt jomelo írta [23:46]

2006. november 30., csütörtök A hétvégén Belső utazás tréningen voltam. Az egyik legkönnyebb és legkedvesebb gyakorlat a Forrásunkhoz jutáshoz a Ki vagy te? gyakorlat. Ez úgy zajlik, hogy páronként az egyikünk folyamatosan kérdezi a másiktól, hogy KI VAGY TE. A kérdezetnek csukott szemmel csak az a dolga, hogy ami éppen eszébe jut, az kimondja, a kérdező meg megköszönje. Például: - Ki vagy te? - Felhő - Ki vagy te? - Patak. Stb. Ezt percekig végezni fantasztikus és érdekes dolgok jönnek a felszínre. A vasárnapi gyakorlatnál egyszer csak azt a választ adtam, hogy KÉZCSÓK. Nem tudtam folytatni...Édesanyám, amikor utoljára a kórházban meglátogattam, már régóta nem tudott beszélni. Én sem nagyon, a helyzet miatt. Csak álltam az ágyánál, imádkoztunk magunkban és fogtuk egymás kezét. Egyszer csak a szájához húzta a kezemet és megcsókolta. Így búcsúzott el. Ebben a Ki vagy te? játékban Édesanyám rám köszönt. Köszönöm.     ezt jomelo írta [19:23]

2006. október 14., szombat Ma a Müvészetek Palotájában Mozart Titusz kegyelme c. oparájának koncertszerű előadásán voltam. Fischer Ádám vezényelte a Dán Rádió zenekarát és a kiváló szólistákat. Közülük többen beteg társaik helyett ugrottak be. Volt aki csak a főpróba végére ért Budapestre. Mozartot hallgatni mindig ünnep. Különösen egy ritkán előadott darab újra felfedezése. 32 évvel ezelőtt hallottam először a kölni opera tolmácsolásában. Az akkori előadás hangulata és Hamari Juli csodálatos produkciója maradt meg bennem. A mostani előadás egyik érdeme az volt, hogy az együttes minden egyes tagja egyformán magas szinten zenéltek, mégpedig a lelkükből. Az elsősorban ülve közvetlenül tapasztalhattuk meg azt a boldogságot, amit a szereplők átéltek. Ez különösen Fischer Ádámra vonatkozik. Hitt ebben a késői Mozart darabban, és továbbadta nekünk. Számos pillanatban a levegő megállt a teremben. Köszönöm. ezt jomelo írta [23:32]   Egy kis kitérő: Paranoia és PolitikaRészlet Robin Skynner / John Cleese Hogyan éljük túl a családot? című könyvébőlA könyvben John és Robin beszélget a pszichológia kérdéseiről. JOHN Tudod, mióta elmagyaráztad, mi is voltaképpen a paranoia, és hogy hogyan is működik valójában a projekciós mechanizmus, mind több és több példát fedezek fel rá a saját környezetemben.ROBIN Ezt úgy érted, hogy mind több és több ember esküszik össze a hátad mögött?JOHN Kösz, hogy olyan megértő, doktor úr! De igazából nem erről van szó. Vagy legalábbis egyelőre nem. De te azt mondtad, hogy valahányszor azon vesszük észre magunkat, hogy úgy gondoljuk, mi teljesen feddhetetlenül viselkedtünk valamilyen ügyben, és minden bajunkban kizárólag a többi ember a bűnös, akkor paranoid módon gondolkodunk -ami nem azt jelenti, hogy tartósan, a szó orvosi értelmében paranoidok lennénk. Mindössze azt, hogy ez a bizonyos gondolat paranoid.ROBIN Hát, ha az érzelmeidet először gondosan szétválogatod, jók"-ra és "rosszak"-ra, szeretetre és gyűlöletre, aztán azokat, amelyek kínosak számodra, belevetíted valaki másba, vagy egy másik csoportba, akkor csakugyan paranoid módon viselkedsz.JOHN De azért abból még semmi bajunk nem lesz, ha ezt néha megengedjük magunknak, például egy futballmeccsen?ROBIN Nem, akkor mindössze lecsapolunk egy keveset a bennünk felgyülemlett gőzből, lazítunk, és úgy érezzük, hogy egy csoport részei vagyunk.JOHN És a normális emberek azután szélnek eresztik ezeket az érzelmeket?ROBIN Igen, a meccs végén egyszerűen kikapcsolják őket. Szórakoztak egy jót, és ennyi az egész.JOHN De ha valaki csakugyan paranoid, akkor szünet nélkül így gondolkodik?ROBIN Igen, ők kénytelenek a csúf indulataikat állandóan más emberekbe vetíteni.JOHN Ha például egy kissé szemügyre vesszük a politikai életet, ahol a résztvevők valóságos művészetté fejlesztették, hogy önmagukat ártatlan báránynak, az ellenfelet sötét csirkefogónak tüntessék fel, meglehetősen gyakran találkozik paranoid viselkedéssel, igaz?ROBIN Hát, én azt hiszem, az átlagos, egészséges emberek egy politikai vitába is úgy vetik bele magukat, mint mondjuk a futballba, vagy abba, amikor a kedvenc csapatuknak szurkolnak. Lehet, hogy dühbe gurulnak, ha a vitapartner nézeteit nagyon szokatlannak találják, de aztán lehiggadnak, és többé nem a politikai ellenfelet látják benne, hanem a másik emberi lényt. Más szavakkal, azt hiszem, a legtöbb ember a lelke mélyén tisztában van vele, hogy a politika egyfajta játék, bizonyos, valamennyi résztvevő által elfogadott szabályokkal, amelyek lehetővé teszik a különböző embercsoportok közötti konf­liktusok megoldását.JOHN Tehát ha szemügyre vesszük az angol politikai élet szokásos gyakorlatát, azt kell mondanunk, hogy tökéletesen egészséges dolog, ha a pártok dühödten hajba kapnak egy-egy parlamenti vita vagy választás során, hiszen ezek az érzelmek lehiggadnak, és később már barátságos hangnemben is képesek megbeszélni egymással a szóban forgó ügyeket.ROBIN Igen. Végül is a politika a lehetséges dolgok művészete, nem igaz? Nincs két ember, akinek minden kérdésben pontosan egyezne a véleménye, ezért nem tehetünk mást, mint hogy tiszteletben tartjuk egymás nézeteit és megpróbálunk valamilyen ésszerű kompromisszu­mot kötni, ha lehetséges.JOHN De egy igazi szélsőséges erre nem egykönnyen kapható, igaz? Ezek az emberek képtelenek arra, hogy a politikai ellenfeleikben is meglássák az emberi lényt, akinek történetesen más a véleménye, mint nekik. Ők valóban a megtestesült gonoszságot látják bennük.ROBIN Hát nézd, az ilyen emberek kénytelenek az ellenfeleiket afféle "szemétkosárnak" használni, amelybe belezúdíthatják önmaguknak azokat a részeit, amelyeket képtelenek vállalni. Ugyanaz a szerepük, mint a családban a bűnbaknak. Tehát gyűlölniük kell őket, hogy ők maguk épelméjűek maradjanak.JOHN Ezt úgy érted, hogy míg gyűlölik őket, addig nem kell szembe nézniük a tulajdon, szőnyeg alá söpört hibáikkal?ROBIN Így van. Gyakran csak azért veti bele magát valaki olyan szenvedélyesen a politikába, mert ezzel sikerül bizonyos kínos személyes konfliktusait önmagán kívülre helyezni, és így nem kell elvállalnia őket.JOHN És mi történne akkor, ha elkezdenének egy kicsit jobban odafigyelni az ellenfeleik nézeteire?ROBIN Ez komoly veszélyt jelentene számukra, mert akkor kénytelenek lennének idővel szembenézni a tulajdon hibáikkal és gyöngeségeikkel.   Annak a bizonyos szőnyegnek fellebbenne a sarka, és kénytelenek lennének meglátni önmagukban azokat a rettenetes dolgokat, ame­lyeket az ellenfeleiknek tulajdonítottak. Ezért, ha ilyesmi fenyeget, akkor fogják magukat, és gyorsan tartanak egy gyújtó hatású beszédet, amelyben azzal vádolják ellenfeleiket, hogy azok leghőbb vágya, folyjon a vér az utcákon patakokban, vagy hogy fasiszta diktatúrát ültessenek az ország nyakára. Ezzel egy időre megint sikerül elhárítaniuk a tulajdon összeomlásukat, vagy legalábbis sikerül a bennük levő feszültséget olyan viszonylag kezelhető szinten tartaniuk, hogy kollégáik az alsóházban még semmi feltűnőt ne vegyenek észre rajtuk.JOHN Ezt úgy érted, hogy ha kénytelenek lennének szembenézni a tulajdon hibáikkal, összeomlanának?ROBIN Így van. Ezért védik azzal elméjük ingatag épségét, hogy másokat hibáztatnak.JOHN Talán ezért is fejtenek ki a szélsőségesek olyan óriási politikai aktivitást. Mert kénytelenek! Ha egy időre felhagynának vele és megpróbálnák egyszerűen kellemesen eltölteni az időt, alighanem megőrülnének. A politikai küzdelemnek köszönhetik, ha sikerül megőrizni az ép elméjüket.ROBIN Ami azt illeti, rendkívül nehéz dolog olyasvalakit kezelni, akinek szélsőségesen militáns politikai nézetei vannak. Az ember legjobb esetben is csak a tüneteken tud enyhíteni valamit gyógyszere­zéssel. Olyan az egész, mintha valóságos paranoia lenne, sőt valójá­ban az is, amelyet sikerült olyan ügyesen hozzáigazítani az uralkodópolitikai véleményekhez, hogy az embereknek föl sem tűnik, miről van szó valójában. De ha valaki a pszichoterápia hatására felismeri ezt önmagáról, ezzel hatalmas lépést tesz előre. Volt az egyik terápiás csoportomban egy külföldi páciensem, aki a szülőhazájában igen militáns baloldali aktivista volt. Ez a lány hevesen ellenállt, vala­hányszor megpróbáltam megvizsgálni vele életének ezt a részét. Nemrégiben azonban hazalátogatott, és amikor visszatért, egyszerűen csodálatosan festett minden ízében eleven volt, csak úgy sugárzott belőle az önbizalom. Az egész csoport észrevette rajta a változást, és meg is mondták neki. Mire ez a lány azt felelte, hogy amíg odahaza volt, egyszerre csak rádöbbent, hogy csak azért volt olyan vakbuzgó kommunista, mert máshogy nem tudott megbirkózni az anyjával kapcsolatos, fájdalmas érzéseivel. Most hogy erre rájött, mindkettőtől megszabadult.JOHN No és milyen hatással volt ez a politikai nézeteire?ROBIN Nem változtatta meg őket lényegesen, de most már tudott beszélni róluk anélkül, hogy minden, az övétől különböző nézetben veszélyt szimatolt volna. Most már oda tudott figyelni mások érveire, jóllehet korábban becsukta előttük a fülét, és teljesen mereven ragaszkodott a saját dogmáinak minden betűjéhez. Érdekes, hogy amikor megkérdeztem tőle, hogy a politikai munkáját ettől kezdve hatékonyabban vagy kevésbé hatékonyan végezte-e, azonnal rávágta: "Hatékonyabban". És én biztos vagyok benne, hogy igazat mon­dott, hiszen most már sokkal realisztikusabban és gyakorlatiasabban látja a dolgokat, mert már kevésbé uralkodnak rajta a saját pszichológiai szükségletei. Most már képes volt arra, hogy szövetségeseket találjon, és kompromisszumokat kössön, hogy társaival meg tudjanak egyezni a követendő stratégiában.JOHN Ezekben az igazán szélsőséges politikai csoportosulásokban az a légmulatságosabb, hogy egymással sem képesek kijönni. Egyre-másra feloszlanak, és külön csoportokat alapítanak, aztán egy időután ezek a csoportok is részekre válnak. Sokat nevethettünk ezen Monty Python Life of Brian (Brian élete) című művében. Épp mosta­niiban számláltam össze, hány ilyen csoportosulás is található mostanában az angol politikai élet térképén, és a következő listát sikerült összeállítanom a spektrum baloldalán és a jobboldalán elhelyezkedő pártokból. A szélsőbalon az alábbiakat találtam:Nagy-Britannia Kommunista Pártja (marxista-leninista), Új Kom­munista Párt, Élcsapat Csoport, Szocialista Munkáspárt (trockista), Nagy-Britannia Szocialista Pártja (marxista), Nemzetközi Marxista Csoport, Forradalmi Ifjúság, Forradalmi Munkáspárt (trockista), Forradalmi Kommunista Párt, Spartacus Szövetség (trockista), char­tisták, Kommunista Munkások Szervezete, Nagy Láng (eredetileg maoista), Forradalmi Marxista Irányzat, Munkáspárt, Munkáshatalomért Küzdő Intézmény, Anti-fasiszta Szövetség, Nemzetközi Kommunista Szövetség, Forradalmi Munkáspárt, Szocialista Munkások Forradalmi Pártja, Munkáshatalom Csoportja (trockista), Munkásküzdelem, Munkásszövetség, Brit Forradalmi Kommunis­ta Párt (marxista-leninista erősen albánbarát), Angol Kommunista Párt, Kommunista Munkások Szövetsége, Internacionalista Szocialista Szövetség, Kommunista Munkások Mozgalma, Nagy-britanniai Ifjúkommunisták Szövetsége, Szolidaritás a Társadalmi Forradalomért, Brit Forradalmi Kommunista Szövetség (maoista), Népi Demokrácia (marxista-leninista), Világforradalom, Alternatív Szocializmus, Ifjú Szocialisták, Militáns Irányzat, Munkások Szocialista Szövetsége, Forradalmi Marxista Áramlat (trockista), Szocialista Cselekvésért Szövetség, Marxista Munkás (trockista), Forradalmi Kommunista Irányzat (trockista), Forradalmi Szocialista Szövetség (trockista), Nemzetközi Szocialisták és Független Munkáspárt. A spektrum másik végén pedig, horogkeresztekkel és a germán mitológia egyéb szimbólumaival fölszerelkezve ott van a Nemzeti Front, a Brit Mozgalom, a Brit Nemzeti Párt, a Nemzeti Újjászervezés Pártja. a 88-as Hadoszlop, a Szent György Szövetség, az Északi Szövetség, a Londoni Odinista Bizottság, a Viking Ifjúság, az SS-Wotan 18, a Huszonnegyedik Óra Dandár, az Adolf Hitler Kommandó Csoport, a Vasgárda, a Vaskereszt Lovagjai, a Dirlwanger Dandár, a Jogot a Briteknek Liga, az Önsegélyező Szervezet, a Választottak Szervezete, a Bevándorlást Szabályozó Egyesület és a Fajvédő Társaság.ROBIN Biztos, hogy nem hagytál ki egyet sem?JOHN Egyáltalán nem biztos. Ezek a csoportok olyan villámsebesen válnak szét és alakulnak újjá, hogy mire ezt a listát leírtam, könnyen meglehet, hogy időközben keletkezett néhány. Egy kicsit olyan az egész, mintha osztódással szaporodó egysejtűeket figyelnél egy mik­roszkóp alatt. De azt még mindig nem értem igazán, miért szakadnak ezek a csoportok olyan könnyen széjjel, és hogy miért támadnak szemmel láthatólag sokkal dühödtebben egymásra, mint ahogyan a politikai spektrum másik végén elhelyezkedő "valódi ellenségeikre". Mi az ördög történik itt tulajdonképpen?ROBIN Ó, azt hiszem itt egy kissé módosult formában érvényesül az az elv, amelyikről eddig beszéltünk. Egy paranoid személy úgy próbálja a jót különválasztani a rossztól, hogy a rosszat önmagán kívülre helyezi; azaz önmaga határait túlságosan szűkre, túl keskenyen vonja meg, hogy kívül kerüljenek rajta mindazok az érzések, amelyeket nem tud a sajátjának elfogadni. De az ilyen, paranoid módon funkci­onáló személy legalább rendelkezik valamiféle határokkal, és így megengedheti magának, hogy elismerje, rajta kívül más emberek is vannak a világon. Tehát egy olyan személy, aki paranoid ugyan, de csak bizonyos mértékig, viszonylag tűrhetően együtt tud működni másokkal, ha egy olyan politikai csoporthoz csatlakozik, amely az övéhez hasonló nézeteket képvisel, feltéve, hogy létezik egy másik párt is, amely szöges ellentéte annak, amelyhez ő csatlakozott, és amely azoknak a dolgoknak egy részét képviseli, amelyeket ő nem tud elviselni a saját személyiségében. Így módjában áll, hogy támo­gassa a saját pártját, és gyűlölje a másikat, és remekül érzi magát. Ez a fajta élet tökéletesen megfelel neki, és megóvja a lelki összeomlástól. Arra természetesen képtelen lesz, hogy "elássa a csatabárdot", amikor a vita véget ér, mint ahogy azt pártjának normálisabb tagjai teszik, mert nem engedheti meg magának, hogy ne ellenségeskedjék továbbra is a másik párttal. De legalább a saját elvbarátaival tűrhetően kijön, mindaddig, amíg ott az ellenség, akit gyűlölhet.JOHN Szóval az ilyen ember valószínűleg inkább valamelyik nagyobb politikai pártba fog belépni?ROBIN Igen. De ha valóban olyan nagy szűksége van rá, hogy ezt a pa­ranoid védekezési mechanizmust alkalmazza, és ráadásul az a veszély is komolyan fenyegeti, hacsak nem áll résen éjjel-nappal, hogy visszacsúszik abba a kora gyermekkori állapotba, ahol a személyek közötti határvonalak szinte teljesen elmosódnak, akkor elkezd ugyan­úgy viselkedni a saját elvbarátaival is, mint az ellenfeleivel. És saját isteni mindenhatóságának tudatát, azt a késztetést, hogy ő legyen a nagy léggömb, amelyik az egész dobozt kitölti -minden más ember léte fenyegeti, kivéve, ha annak a másik embernek a nézetei olyan hajszálpontosan megegyeznek az övéivel, hogy voltaképpen nem is érzi az illetőt "másik embernek". Így aztán, mivel az emberek többnyire legalábbis valamelyest különböznek egymástól, és mert ez a különbség előbb-utóbb napvilágra kerül, ezek a bizonyos szélsőséges pártok állandóan kisebb csoportokra hasadoznak, mivel minden egyes tagjuk arra törekszik, hogy megőrizze az elvek szeplőtelen és tökéletes egységének érzését. Ezért aztán vagy kizárják az "eretnekeket", vagy ők maguk lépnek ki, hogy egy új pártot alapítsanak, amelyik most már csakugyan a makulátlan, százszázalékos igazságot képviseli.JOHN Milyen igaz! Egy valódi szélsőséges mindig roppant büszke a hitének tisztaságára, nem?ROBIN Bizony. Persze abból senkinek semmi baja nem lesz, ha meg      próbálja tökéletesíteni magát, amíg nem rugaszkodik el a valóságtól. De abban a pillanatban, amint megpróbálsz róla meggyőzni másokat, sőt még saját magadat is, hogy tisztább vagy, mint amilyen csakugyan vagy, ez azt jelenti, hogy kezdheted a szőnyeg alá söpörni mindazokat a tulajdonságaidat, amelyek sehogy se férnek össze ezzel az állítással.JOHN És amint egyszer a szőnyeg alatt vannak, már kezdheted is belevetíteni őket más emberekbe vagy csoportokba.ROBIN Mármost ha te magad vagy az, aki a projekciót végzed, akkor ettől egy időre természetesen csakugyan sokkal tisztábbnak, tökéletesebbnek érzed magad, de csak egy időre.JOHN, Mint ahogy az inkvizítorok is azt gondolták, hogy jó pontokat szereznek Istennél, és nagy szolgálatot tesznek Krisztusnak, ha nekiállnak embereket elevenen elégetni.ROBIN Valószínű, hogy a legtöbbjük komolyan azt hitte, hogy amit tesz, azt az áldozat érdekében teszi. Tudatos szinten az inkvizítorok azt érezhették, hogy áldozataikat a halálnál is rosszabb végzettől mentik meg, de megóvják a világot is attól a szörnyű elvetemültségtől, ami ezekben, az emberekben szerintük lakozott. A dolog rejtett célja azonban az lehetett, hogy eltitkolják önmaguk elől, hogy ugyanez az "elvetemültség" bennük is ott él; hogy letagadják, hogy az áldozataikba projektálják, és ezzel megszabaduljanak tőle az áldozat megsemmisítése árán.JOHN És ettől egy ideig csakugyan jobban érezték magukat?ROBIN Igen. Míg újra fel nem merült a veszélye, hogy a bűn visszaszáll az ő fejükre.JOHN Akkor biztosan ezért vetették alá kínvallatásnak az áldozatot, hogy ismerje be a bűnösségét. Írásos bizonyítékra volt szükségük, amelyik tanúsította, hogy az inkvizítor valójában derék ember, aki csak a munkáját végzi. Ettől alighanem még hosszabb időre megkönnyebbültek.ROBIN Igen, valószínűleg. Megerősítette őket abban a hitükben, hogy c helyesen cselekedtek, elűzte a kételynek még az árnyékát is. Ezzel c bebizonyították önmaguknak, hogy minden gonoszság és elvetemültség csakugyan a külvilágban, az áldozatokban fészkelt, nem pedig bennük magukban. Igen, ha az áldozatok vallottak, az csakugyan igen megnyugtató lehetett.JOHN És valószínűleg ez áll a tizenhetedik századi angliai boszorkányüldözésekre. Mivel a puritánok a szexuális vágyat olyan szörnyen gyalázatos dolognak tartották, gondosan elrejtették önmaguk elől, és más emberekbe projektálták szegény öreg "boszorkányokba".ROBIN Így van. Azután ha mégiscsak valami illetlen szexuális gondolat ötlött a fejükbe, ezért minden felelősséget a boszorkányokra háríthattak, mondván, hogy azok küldik rájuk ezeket a kísértő képzeteket.JOHN És megégették őket. És ezt mindaddig folytatták, amíg az erkölcsök nem lettek egy kissé lazábbak, és így a pajzán gondolatok már nem váltottak ki akkora elutasítást. Ekkor nem volt többé szükség a boszorkányégetésre, ehelyett tömegével születtek a trágár restauráció kori vígjátékok.ROBIN Mindez jó példa arra, milyen veszélyes lehet, ha megpróbálunk túlságosan jók lenni. Annak mindig az a vége, hogy keresnünk kell egy "rossz fiút", akibe a saját bűneinket belevetíthetjük.JOHN De miért esik nekünk olyan jól, amikor átengedjük magunkat az effajta paranoid gondolkodásnak és viselkedésnek? Azt még csak értem, hogy az ember jobban érzi magát, ha megszabadul az összes "gonosz" érzelmeitől. De közben valami más is történik, igaz? Amint egyszer sikeresen belevetítetted őket más emberekbe, rögtön elkezdhetsz igazán ocsmányul viselkedni velük szemben, hiszen a másik olyan "gonosz", hogy ez a te viselkedésedet tökéletesen igazolja. Ami azt jelenti, hogy most már ténylegesen szabadjára eresztheted összes ocsmány, kegyetlen, irigy, ellenséges érzésedet és istenigazában komiszul bánhatsz velük. Tehát duplán jól jártál, igaz?ROBIN Igaz. És figyeld csak meg, hogy ebbe a folyamatba még egy további pszichológiai "ördögi kör" is bele van épülve, amitől mindjárt érthetőbbé válik, hogyan lehetséges, hogy emberi lények olyan ördögien kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz. Bármennyire is igyekszik az üldöző önmaga előtt igazolni, hogy az áldozat csak azt kapta tőle, amit megérdemelt, maga a puszta tény, hogy megkínozza vagy elevenen megégeti, azzal a veszéllyel jár számára, hogy rádöbben; voltaképpen élvezi, amit csinál, vagyis hogy szembetalálkozik a tulajdon gonoszságával. Ezért aztán tovább kell emelni a dózist, az áldozatot még gonoszabbnak kell feltüntetni, ami még több kegyetlenségre jogosít fel vele szemben, ami megint csak fokozza a veszélyt, hogy a kínzó szembesül önmagával. ..hogy felismeri, milyen valójában... és így tovább. Tehát az áldozat iránt kínzója nemhogy könyörületet nem fog érezni, ellenkezőleg, minél többet szenved az áldozat, ez a kínzóját annál jobban felingerli, annál könyörtelenebbé teszi és annál borzalmasabb kínzásokra ösztökéli. És a kegyetlenségnek, bűntudatnak, bűntudat szülte projekciónak és ebből fakadó újabb, még szörnyűbb kegyetlenségnek ezt az ördögi körét az is segít fenntartani, hogy a kínzók mindnyájan kölcsönösen biztosítják egymást róla, hogy amit tesznek, az helyes. Mivel ha egyikük elkezd kételkedni benne, csakugyan helyes és szükséges-e mindez a kegyetlenség, az illető ezzel a többiek lelki egyensúlyát is megingatja. Ezért aztán először megpróbálják megnyugtatni, és minden támogatást megadnak neki, hogy folytatni tudja üdvös tevékenységét; de ha továbbra is ingadozik, akkor ellene fordulnak, és ő is máglyán végzi rendkívül megnyugtató érzését a saját csoportjától, ha ellenséges érzéseiket az ellenfélre koncentrálják. Ha meg kell küzdenetek az ellenséggel, ez azt jelenti, hogy van valamilyen közös célotok, amely téged is ráébreszt arra, hogy szükséged van a többiekre, őket is arra, hogy szükségük van rád, és ezzel kialakul köztetek az összetartozás erős érzése. És ez az elv érvényesül hétköznapibb körülmények köz ott is. A politikában például mindenki megkaphatja a kölcsönös támogatás rendkívül megnyugtató érzését a saját csoportjától, ha ellenséges érzéseiket az ellenfélre koncentrálják. Ha meg kell küzdenetek az ellenséggel, ez azt jelenti, hogy van valamilyen közös célotok, amely téged is ráébreszt arra, hogy szükséged van a többiekre, őket is arra, hogy szükségük van rád, és ezzel kialakul köztetek az összetartozás erős érzése.JOHN Ezt a különféle pártkonferenciákon is jól meg lehet figyelni, igaz? Mind ott ülnek, és komor képet vágnak, aztán föláll egy szónok, akiben van némi spiritusz, és elkezd tüzet fújni az ellentáborra, mondván: "Ezeknél ocsmányabb csirkefogókat, még egy ilyen baloldali vagy jobboldali bandát a föld nem hordott a hátán, mióta ez a mi hatalmas és nagyszerű országunk fennáll. És ha hatalomra kerülnének, vagy ha hatalmon maradnának, az egyszerűen katasztrófába sodorná a nemzetet, éppen ezért nekünk kell hatalomra kerülnünk, vagy hatalmon maradnunk, de ehhez fel kell készülnünk a lehető legádázabb, legszörnyűbb küzdelemre, és ezért nem maradhatunk tétlenek. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel! Nem, nekünk küzdenünk kell, harcolnunk kell és megint csak harcolnunk, és küzdenünk kell, és még és még és még!". És amikor leül, szerte a teremben mindenkit átjár valami kellemes, meleg érzés, mintha az imént szolgálták volna fel nekik a teát és a vajas süteményt, és csak úgy sugárzik róluk a béke, boldogság és jókedv. Valósággal süt belőlük az elégedettség és a jóakarat. Ha viszont a szónok azt mondta volna nekik: "Próbáljuk meg jól érezni magunkat együtt, keressünk valami remek szórakozást és legyünk kedvesek egymáshoz", alighanem egyszerűen meglincselték volna. Szóval miért van az, hogy ezektől a víg csatakiáltásoktól, amelyek harcra, harcra és megint csak harcra tüzelnek, mindenki mindig úgy megnyugszik, és sokkal kedvesebb lesz?ROBIN Itt is ugyanaz az elv érvényesül. Az emberek elválasztják a haragos, elutasító érzelmeiket a gyöngédektől és szeretetteljesektől, és a "gonosz" érzéseket kizárólag az ellenpárt felé irányítják. Ettől a "jók" megmaradnak hiánytalanul jónak, és még pozitívabbak lesznek. Az a meghitt melegség azonban, amelyet ez az eljárás a résztvevők keblében éleszt, persze nem tarthat sokáig, mert öncsaláson alapul, és egy idő után kénytelen vagy szembesülni a ténnyel, hogy a te oldaladon állóknak is akadnak hibái. De mindenesetre egy időre megkímél a felismeréstől, hogy mindenkiben van jó is, rossz is, önmagadat is beleértve. Ez már valamivel összetettebb, érettebb álláspont, és lehet némi kijózanító, már-már lehangoló hatása is. Ezért aztán mindnyájan jobban kijövünk egymással, ha van egy ellenség, akit közösen gyűlölhetünk. Ezzel magyarázható, hogy azok, akik átélték a második világháborút, úgy emlékeznek erre az időszakra, hogy akkor az emberek sokkal kedvesebbek és barátságosabbak voltak egymáshoz, és nem értik, hová tűnt ez a melegség békeidőben.JOHN Valahol hallottam, hogy a depressziós megbetegedések száma is csökkent ebben az időben.ROBIN Igen, bizonyos adatok erre mutatnak. És megesik, hogy az a paranoid gondolkodás- és viselkedésmód tömeges méretekben is elharapózik olyankor, amikor az egész társadalmat sújtja valami lehangoló esemény. Például, emlékszel az 1977-es, grunwicki sztrájkokra?JOHN Hogyne, hiszen hetekig tartott a dolog. Egyik sztrájkőrség a másikat érte, a gyárkapuknál lökdösődés és verekedés, tudósítások a tévéhíradó minden egyes kiadásában, mindenki, aki számít, felbukkant Grunwickban, hogy tűntessen egy sort. A dolog alaposan megragadta az emberek képzeletét, igaz?ROBIN Igen, de az egész konfliktusnak se a mértéke, se a jelentősége nem indokolta, hogy az emberek ennyire érdeklődjenek iránta. Egyszerűen nem értettem, hogy lehet az, hogy a társadalomnak ilyen óriási keresztmetszetét ennyire lázba tudja hozni a dolog, mígnem egy szép nap ráébredtem, hogy legszívesebben magam is odautaznék és meghajigálnék valakit egy-két féltéglával. Aztán azt is észrevettem, hogy amikor erre gondolok, azonnal jobb kedvem támad, és erőre kapok, bár korábban meglehetősen kedvetlen és morózus voltam. És ettől hirtelen ráébredtem, hogy ez az egész grunwicki ügy akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor az események ránk kényszeríttették, hogy szembenézzünk azzal, milyen borzalmas állapotban van az angol gazdaság s ennek következtében a jövőben valamennyien szegényebbek leszünk. Emlékszem, korábban is gyakran elkeseredtem, ha erre gondoltam, de amikor engedtem, hogy a grunwicki ügy lázba hozzon, és elképzeltem, hogy én is csatlakozom a harcolókhoz, akkor feldobódtam, mintha egy adrenalininjekciót kaptam volna.JOHN És a végén mindez a nagy izgalom és érdeklődés csöndesen elhalt, anélkül hogy valami változott volna. Tehát ez a dolog így működik. Mindenkinek hanyatlik az életszínvonala, mivel a világ ilyen irányban halad, és mi nem tudjuk megállítani. ..hát ez elég lehangoló mindnyájunk számára. De ha az egész társaság két nagy csapatra oszlik, és az egyik csapat azt kiabálja, hogy mindnyájunkat felvetne a pénz, ha nem volnának a kapzsi, önző főnökök, a másik meg azt, hogy jól menne' itt mindenkinek, ha nem lennének a régi előjogaikhoz foggal-körömmel ragaszkodó szakszervezeti vezetők és a lusta munkások, akkor az egész olyan lesz, mint a futballbajnokság döntője, ahol mindenkit elkap a hév, indulatba jön és megfeledkezhet a bonyolult és lehangoló, valóságos gazdasági problémákról.ROBIN Így van. Természetesen ettől még a valódi problémák nem oldódnak meg, mert ahhoz először szembe kellene néznünk velük, akármilyen lehangoló legyen is ez. Ráadásul, ha sikert akarunk elérni, egymással is együtt kell működnünk.JOHN Tehát rövidtávon a paranoid viselkedés csakugyan alkalmas rá, hogy jobb kedvre derítsen. De ennek megvan az ára. ..ROBIN Valóban. Ezzel együtt, kis adagokban nem okoz bajt. Feltéve, hogy tudjuk, mit csinálunk, és a kellő pillanatban fel tudunk hagyni vele, visszatérve a normális viselkedéshez, ahogy azt a legtöbb ember teszi is egy-egy sportesemény vagy politikai vita után, akkor mindössze földob minket egy kicsit, anélkül hogy ennek bármiféle káros hatása lenne másokra. Ez is csak egy példája annak, hogy a normális emberek képesek valamilyen gyerekesebb gondolkodásmód­hoz és viselkedéshez folyamodni olyankor, amikor úgy érzik, nem kell feltétlenül komolynak és óvatosnak lenniük, hanem szabadjára ereszthetik magukat, lazíthatnak és bolondozhatnak egy kicsit. De abban a pillanatban, amint valamilyen fontos probléma megbízható, kiegyensúlyozott ítélőképességet követel tőlük, azonnal abba is tudják hagyni, hogy visszatérjenek a gondolkodás érettebb formájához.JOHN És mint mondottad, éppen ez az, amire az igazi szélsőségesek nem képesek. ..ők kénytelenek kitartani a paranoid gondolkodás és viselkedés mellett. Mi történik tehát akkor, ha az ő kezükbe kerül a kormányzás?ROBIN Attól függ, mennyire hatalmasodott el rajtuk az őrület. Ha egy politikai vezető néhány szempontból megrekedt az elmosódott határok stádiumában, ugyanakkor azonban okos, és az embereket meg tudja győzni az igazáról, akkor olyasfajta helyzet jön létre, mint amilyen néhány évtizede a náci Németországban. A diktátor minden szempontból szélsőségesen paranoid módon gondolkodik és viselkedik, és rendszerint felhasználja valamelyik kisebbségi csoportot a bűnbak szerepére, úgyhogy a népesség haragos, elégedetlen érzelmei elterelődnek a rendszerről és a bűnbakok felé fordulnak. De mindezek tetejébe a diktátor a saját határaival sincsen tisztában. Még mindig mindenhatónak képzeli magát, akinek senki és semmi nem szabhat gátat -vagyis ő az Úristen -, tehát mindent és mindenkit neki kell irányítania, az élet minden területét, mert csak így kerülheti el, hogy a valóság ellentmondásba kerüljön az ő fantazmagóriáival. Hogy csak a legegyszerűbb példát vegyük, valahányszor Hitler felemelte a karját, azt akarta, hogy mindenki más is ugyanezt tegye.JOHN És feltehetőleg a dolog fordítva is működik. Azaz mennél inkább úgy viselkedik mindenki, ahogy a diktátor akarja, annál jobban összezavarodnak benne még azok a határok is, amelyekkel mégiscsak rendelkezik.ROBIN Azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy a hatalom megrontja az embereket. Akinek korlátlan hatalma van, az egyre inkább elveszíti a kontaktust a valósággal, mert senki nem mer ellentmondani neki, márpedig éppen erre lenne szüksége ahhoz, hogy felismerje a határait. És minél jobban romlik az állapota, annál fenyegetőbbnek érez bármilyen egyéni megnyilvánulást vagy az átlagtól való eltérést, amelyet nem ő maga hozott létre, mivel ezek azt bizonyítják, hogy mégiscsak vannak határai, hogy mégsem mindenható, mégsem ő az Isten. Ezért aztán a diktátor ok kedvelik az uniformist és az uniformizálódást, és teljes szívből gyűlölnek és el akarnak tiporni mindent, ami más, ami különálló, aminek erős, saját identitása van. A zsidók­nak különösen erős, önálló és összetéveszthetetlen identitásuk van, tehát természetes célpontot kínálnak bárkinek, aki azt hiszi magáról, hogy ő az Úristen.JOHN És a más bőrszínnel rendelkező emberek úgyszintén. A diktátor kénytelen vagy észrevenni, vagy betiltani ezt a "más"-ságot.ROBIN Így van. Tehát a diktátornak meg kell szabadulnia mindazoktól az emberektől, akik különböznek attól a képtől, amelyet ő önmagáról alkotott. Ugyanakkor nekik tulajdoníthatja mindazt, amit önmagában nem kedvel, személyiségének azokat a részeit, amelyektől gyöngének, rossznak, nem eléggé istenségszerűnek érzi magát.JOHN A következő problémát gondolom az övétől különböző, független nemzetek léte jelenti.ROBIN Igen. Így aztán kézenfekvő, hogy a diktátornak vagy le kell igáznia őket, és ezáltal önmagához hasonlóvá tennie, azaz beolvadásra kényszerítenie, vagy el kell törölnie őket a föld színéről, ha túlságosan különbözőek ahhoz, hogy beolvadhatnának. Bármilyen borzalmasan hangzik is, mindez egészen logikusan, szinte gépiesen következik egymásból. És amint egyszer valaki rálépett erre az útra, minél nagyobb sikert ér el rajta, annál gyakrabban kényszerül további projekcióra és rombolásra. Nyilvánvaló, hogy a diktátor és klikkje valójában egyáltalán nem szabadultak meg a bennük élő gonosz indulatoktól, egyszerűen csak belevetítették őket egy másik csoportba. Ettől kezdve ez a csoport volt az első számú közellenség, és rövidesen megsemmisítették őket. Ám egy kis idő múlva kezdhetik az egészet elölről, most már egy másik csoportba projektálva a tulajdon gonosz indulataikat, és így tovább. JOHN Akárcsak a jó öreg Oliver Cromwell. Mikor színre lépett, meg támogatta a parlament, a hadsereg és a skót puritán ok, és az ő segítségükkel végzett a royalistákkal. Aztán a skótokkal számolt le. Majd elkezdte a tisztogatást a hadseregben. Később a parlamentben. Aztán megszabadult az egész parlamenttől, szőröstül-bőröstül. Mire ütött az utolsó órája, gyakorlatilag mindenkitől megvált, aki valaha is támogatta a Protektorátust. Nem csoda, hogy két éven belül visszaállították a királyságot. A nácik is ugyanazt az elvet alkalmaz­ták. Hitler nekilátott, hogy kiirtsa a kommunistákat, a szocialistákat, a szakszervezeteket, a katolikusokat, a protestánsokat, a zsidókat, a cigányokat, és így tovább. De tisztogatásokat végzett a saját barna­ingesei között is, és a végén már ott tartott, hogy a saját hadseregének és légierejének a vezérkarát is kezdte megtizedelni. Már-már az SS-re is sort kerített, amikor az események maguk alá temették. Na és Sztálin. ..végül gyakorlatilag minden egyes embert, aki annak idején fontosabb szerepet játszott a forradalom kirobbantásában, megvádolta avval, hogy ellenforradalmi tevékenységet folytat, és kivégeztette. Egy ilyenfajta diktátornak nincs is más választása: amint megszabadult az ellenségeitől, kezdheti kiirtani a párthíveit.ROBIN Igen, mind több és több másként gondolkodót, árulót és hasonlót kell találnia magán a mozgalmon belül. Ha valaha is kifogyna belőlük, a diktátor eljutna egy olyan pontra, ahol még ő se lenne képes hinni benne többé, hogy az a sok gonosz indulat mind a külvilágból érkezik, és nem őbelőle.JOHN Vagyis a szőnyeg kezdene félrecsúszni. ..ROBIN És ebben az esetben az lenne az egyetlen logikus viselkedés, ha önmagát is törölné az élők sorából.JOHN Fura, hogy ezt mondod. Mindig volt egy olyan érzésem, hogy végül az ayatollah marad az egyetlen élő ember Iránban, és amikor ott ül majd egyszál magában komoran, nekilát lenyiszálni a tulajdon végtagjait. ..És most jut eszembe, kim Jones és a szektája is éppen akkor követtek el tömeges öngyilkosságot, amikor elérkeztek Guyanába, az ígéret földjére.ROBIN Látod, ez különösen jó példa. Azok az emberek végre teljesen megszabadultak a kívülállóktól, gonosz üldözőiktől, és nem maradt kibe belévetíteniük saját gonosz indulataikat. Így aztán mind nehezebbé és nehezebbé vált, hogy elkerüljék a szembesülést az igazsággal. ..vissza kellett származtatniuk ezeket az indulatokat önmagukba, és egyre kevésbé tudtak megbirkózni velük. Igen, az ő esetük jól példázza, hogy a halál és a tömeges méretű pusztítás a logikus végeredménye annak, ha paranoid módon megpróbáljuk elkerülni, hogy szembenézzünk az igazsággal, a kritikával. Mivel természetesen a bírálat, mind a negatív, mind a pozitív visszacsatolás az, aminek segítségével megőrizzük ép elménket. Nyilván emlékszel a "szellemi térkép" hasonlatunkra, amelyhez állandóan visszatérünk. Nos, arra van szükségünk, hogy ezen a térképen állandóan, újra és újra kiigazítsuk a határvonalakat, és erre csak akkor vagyunk képesek, ha mások megfelelő információkkal látnak el bennünket önmagunkról. Tehát ha valaki úgy kezdi, hogy egy kissé flúgos, és úgy végzi, hogy kiirt az élők sorából minden olyan személyt vagy csoportot, amelyik bírálni merészeli, akkor ezenközben az illető szellemi térképe mind kevésbé és kevésbé hitelesen ábrázolja a valódi világot, tehát egyre őrültebb és őrültebb lesz. És még az is jellemző minden olyan csoportra, amelyik így működik, hogy szigorúan ellenőrzik a kom­munikáció minden fajtáját, nehogy kívülről olyan információ jut­hasson a rendszerbe, amely helyesbítené annak a világról alkotott képét. Tehát az olyanfajta családokban például, amelyekről beszélek, többnyire szintén ahhoz a szabályhoz tartják magukat, hogy a családtagok nem beszélhetnek túlságosan nyíltan olyan emberekkel, akik nem tartoznak hozzájuk.JOHN Van egy remek párbeszéd a Keresztapában, ahol a Keresztapa azt követően, hogy egy másik maffiacsaláddal tárgyaltak, leszidja valamelyik fiát. "Dino mondja neki , teljesen elment az eszed? Ne forduljon még egyszer elő, hogy a családon kívül bárkinek is elárulod, mit gondolsz."ROBIN Hát, ami azt illeti, ha nem csalódom, ennek a családnak a bűnlistáján is szerepelt egy-két haláleset meg egyéb erőszakos esemény, mire a történet véget ért. Sőt a családon belül se sokan maradtak, akiknek szegény Dino őszintén elmondhatta volna, mit gondol. És ugyanezeket az elveket alkalmazzák a lelkibeteg családok, csakúgy, mint néhányan a szélsőségesebb szekták és politikai csoportok közül; megszabják a tagjaiknak, hogy kizárólag a család vagy a csoport határain belül cserélhetnek információt. Semmiféle olyan ismeretnek nem szabad beszivárognia, amely ellentmond a "családi" térképnek, mert attól tartanak, hogy ha ez mégis megtörténik, az egész rendszer összeomlik, és meg kell változniuk.JOHN És a totalitárius államok szintén cenzúrázzák a híreket, sőt még a történelmüket is, és megpróbálják alaposan elvenni a polgáraik kedvét attól, hogy külföldi rádióadókat hallgassanak.ROBIN Ha az ember erre gondol, akkor kezdi igazán méltányolni azt, hogy nálunk szabadság van, nem igaz? Többnyire eszünkbe se jut, olyan magától értetődőnek tekintjük, pedig valójában ez jelenti a különbséget az épelméjűség és az őrület között.JOHN Amitől az ember igazán megrendül, az, hogy az Amnesty International szerint a világnak több mint 1100 országában vannak emberek rács mögött csak azért, mert békés eszközökkel kifejezésre juttatták a nézeteiket. De' azért, gondolom, egyvalamit mégiscsak a              paranoia javára írhatunk… az ember jobban érzi magát tőle.ROBIN Hát legalábbis egy időre biztosan. Ezért is ütközünk bele, lépten-nyomon. És kétségkívül ezért engedtük át mi is magunkat olyan szívesen ennek az élvezetnek, hogy a paranoiásokat szidjuk.JOHN Ahá! Értem már, mitől lett hirtelen olyan jókedvem! ezt jomelo írta [23:31]

2006. október 5., csütörtök  A SZEF-ből a Falk Miksa utcába menet a Szabadság téren mentem keresztül. (A Kossuth teret inkább elkerültem.) Szinte mást sem láttam, mint rácsokat a TV előtt, a szovjet emlékműnél. Az amerikai nagykövetség előtt már olyan védelmi eszközöket telepítettek, amelyek már gépi erővel szemben is védenek. Lehangoló érzésem támadt a Szabadság téren. ezt jomelo írta [20:45]

2006. június 9., péntek Tegnap szép csendben, nagy szeretetben eltemettük édesanyámat. Aki csak tehette ott volt. Úgy éreztem nem csak udvariasságból. A búcsúztató lelkész nagyon személyes beszédet mondott. Végig vette 1920-tól a történelmi és családi veszteségeket, amelyeken mindig győztesként lépett tovább. Hugom unokája most volt először temetésen. Hazafelé megkérdezte, hogy azért temették el a dédit, hogy majd később kinőljön, mint egy virág? Megható ez a látásmód. A temetés után a szűk család egy közeli étteremben gyűlt össze. Hugom ötletét fiam és unokaöcsém valósította meg: az elkészült fotosorozatot kivetítve mindenki visszaemlékezthetett édesanyánk eseményekben gazdag életének józsef- és ferencvárosi helyszineire. Csak úgy tolulnak fel az emlékek. Az első kép egy kála, amely az nap kezdett virágozni, amikor meghalt. Az utolsó, amit húsvét után készítettem a felejthetetlen, huncut mosolyáról. ezt jomelo írta [21:19]

2006. május 26., péntek Tegnap volt szüleim 65. házassági évfordulója. Erre az alkalomra emlékezve éppen gyertyát akartam gyújtani, amikor szólt a telefon a hírrel, hogy édesanyám a kórházban örökre elaludt. Három hete került be a klinikára, onnan a krónikus osztályra. Először azért imádkoztam, hogy érje meg az anyák napját, majd azért, hogy a házassági évfordulóját. A beszédközpontja sérült meg és egyre kevesebbet tudott beszélni. Ha éppen valami nem blokkolta, akkor hangosan imádkozott. Ilyenkor csatlakoztam hozzá. Amikor kis virágot vittem neki még rám mosolygott. Már az új helyen volt, amikor csak magához húzta a kezemet és megpuszilta én meg az övét. Így búcsúztunk el. Egy hete a Belső utazás tréningen meditáció közben Őt láttam magam előtt a fehér ágyában. Először a hálátlanságom miatti szégyent éreztem, de ez lassan átment hálába. Gazdag örökséget hagyott ránk: a feltétel nélküli szeretetet és a mosolyt, ami belülről fakad. Ő a belső forrásából táplálkozva élte meg férje és fia korai elvesztését. Gyerekkorában hugom ápolását . Végtelen nyugalom tölt el, hisz már célba ért. Csak azt mondhatom, hogy köszönöm. ezt jomelo írta [19:14]

2006. május 3., szerda Ma az Erkel Színházban egy fergeteges salsa esten voltunk. Nagyon tanulságos volt. Sokat lehetett tanulni, hiszen Kuba történetét táncaikon keresztül ismerhettük meg. Nézve ezeket a csodálatosan szép EMBEREKET irgyeltem azt az energiát, ami belőlük áradt. Óhatalanul összehasonlítottam a Trianon búslakodó hazámfiaival és lányaival. Milyen értelmetlen és káros ezekre a sérelmekre alapozva hergelni az embereket. Szerintem ez a hazaárulás. Minden Trianon-tudattal vert honfitársamat előszöris elküldeném világtörténelmet tanulni, hogy lássák meg milyen sanyarú sorsa volt például a lengyelnek, görögnek, örménynek, stb. Utána megtanítanám  őket salsázni, ez az élet tánca, a remény tánca. Ezt át kell érezni. Sokan tudjátok, hogy már több éve foglalkozom a lelki méregtelenítés módszerével és gyakorlatával az u.n. Belső utazással. Segítségével évek óta cipelt érzelmi traumákkal teli "zsákjainkat" tehetjük le, szabadulhatunk meg tőlük. Ennek a folyamata a régi bántások kibeszélése minden oldalról egy képzeletbeli tábortűzet körbeülve az éríntettekkel, majd teljes szívünkből való megbocsátás. Ezt követően megerősítjük magunkat, hogy a jövőben helyesen kezejük ezeket az érzelmi problémákat.    Úgy gondolom, hogy ideje lenne leültetni a Kárpát-medence népet egy nagy-nagy "tábortűzhöz" . . . ezt jomelo írta [22:44]

2006. március 15., szerda HIX egy internetes levelezőlista csoport vezetőjének gondolatai az évforduló kapcsán: Hogy-hogynem, 16 éves lett a HIX! Ezen én lepődöm meg a legjobban, hiszen mintha csak ma kezdtük volna! Közben sok minden változott: - akkor telefonon interneteztünk - ma interneten telefonálunk - akkor a képernyő 80 betüt jelentett 25 sorban - ma 2 millió pixelt - akkor 1 megabyte memoria sok volt - ma 1 gigabyte kevés - akkor az ujságok írtak az internetről - ma interneten olvassuk az újságokat - akkor örültünk, ha néha E-mailt kaptunk - ma kéretlenül is túl sokat kapunk - akkor a 21. század a jövő volt - ma a 20. század a múlt - akkor a Microsoft nem szerette az Internetet - mára elszerette - akkor nem tudtuk, mi az SMS - ma nem tudjuk, mi a távirat - akkor fekete korongokrol szólt a zene - ma a zsebünkből - akkor filmnézes előtt kikapcsoltuk a gépünket - ma bekapcsoljuk - akkor nem volt üzlet az internet - ma nincs üzlet internet nélkül Csak egy valami nem változott: mi magunk. Illetve mi is... ;-) Köszönöm, hogy érdemessé tettétek ezt a 16 évet! Üdv, Józsi. /HIX/ ezt jomelo írta [9:41]

2006. február 27., hétfő Belső utazás tréning volt a múlt hétvégén. Már nem is számolom, hogy hányadik. Alkalmam nyílt több nehezen útnak indulónak segíteni. Nagy tanulságok és üzenetek  voltak számomra is. Mindegyiküknek sikerült eljutniuk Forrásukba és szembenézni lefolytott érzelmeikkel, őket ért sérelmeikkel. Volt aki direkt kérte, hogy ne ragaszkodjak mereven a forgatókönyvhöz, így sikerült feloldani görcsösségét. Volt olyan utazóm, akinek gondja akár gyermekeim anyjáé is lehetttek volna. Saját bőrömön tapasztaltam azt a családból öröklött káros tradiciót. Külön élmény volt egy főiskolás lány utaztatása, mintha a lányom lett volna. Amikor elbúcsúztunk, akkor már felszabadultan mosolygott. Egy kis keresztet rajzoltam a homlokára. Azt mondta: - Régen anyutól is kaptam, de már évek óta nem. Erről jut eszembe: két hatvanon túli hölgy, miután mindketten túlvoltak az érzelmi utazásukon együtt imádkoztak. Egy tréner társamat is utaztathattam nagyon megrázó volt. Gyorsan elszállt a két nap. A szokásos tréner vacsoránál aztán a sziporkázó jókedv volt a jellemző hangulat. A csapat összetétele rendszeresen változik, de mégis egy valódi közösségként éljük meg ezeket az együttléteket. Nagyon feltöltődtem energiával, úgy hogy hétfőn rengeteg halogatott feladatomat el tudtam végezni. Szükségem is volt rá, hisz még nem tudtam, hogy szerdán reggel Ottó ferences testvérünk halálhírét hozza egy e-mail. Nyáron egy ebédnél lelkesen meséltem Neki, min mentem keresztül, tudva, hogy már túl volt az agyműtétén. Volt miről szót váltanunk. Kollégák voltunk, még közös akciókat is terveztünk. Amikor összel a Vágó műsorba készültem, felkértem, telefonos háttér segítségnek... Maradandó nyomot hagyott életemben.  ezt jomelo írta [23:29]

2006. január 22., vasárnap Tegnap a Rákbetegek Országos Szövetségének elnökségi ülésén vehettem részt. A tisztújítás után ez volt az első alkalom, hogy találkozott a testület. A legfontosabb része a napnak az elnökségi tagok bemutatkozása volt. Fantasztikus sorsokat ismertem meg. Különösen döbbenetes volt számomra az a hölgy, akinek 8 éves kislánya petefészekrákban halt meg. Ő ezután számos rákfajtával szállhatott harcba. A tíz ember történetében az volt a közös, hogy nem adták meg magukat és szinte mindenkinek volt egy csodálotos párja, akire támaszkodhatott. Hivatást kaptak betegségükkel. ezt jomelo írta [22:12]